Informatikai nevelés az óvodában?

Referenciaintézményi területünk olyan téma, mely a mai napig ellentétes érzelmeket vált ki a pedagógusokból. A választott referencia terület véleményünk szerint alkalmas felzárkóztatásra, esélyegyenlőség megteremtésére, de kiváló lehetőség tehetséggondozásra is. Az IKT eszközök helyes alkalmazása megismertetése fontos társadalmi hatással bír. A mai korban a gyermekek már beleszületnek az internet, a technika világába.  Ezt vagy jól, vagy helytelenül értelmezik, alkalmazzák. Nincsenek szokások, rendszerek. A szülők vagy tiltják, vagy korlát nélkül engedik a számítógép használatát. Nem ismerik a gyermekekre tett hatását. A mai korban sajnos sok gyermek függővé válik. Nem ő uralja az eszközöket, hanem a gép alakítja a személyiséget. A gyermekek bevezetése e világba nagy felelősség, a szülők szemléletformálása pedig egy lehetőség a kezünkben.

Konferenciánkon azt szeretnénk bemutatni, hogy nevelőtestületünk miként vélekedik erről. Milyen úton és hogyan indultunk el, hova érkeztünk.

A kezdetek 1995-re nyúlnak vissza, amikor a Fővárosi Pedagógiai Intézet keretében jelentkeztem az Informatikai nevelés a vezetés és a nevelés folyamatában c. tanfolyamra. A Cinege utcai óvodában láttam először, milyen lehetőségei vannak az IKT eszközök használatának. Érdekelt a téma, ezért felkutattam a kisgyermekkori informatikai neveléssel kapcsolatos szakirodalmat, konferencián vettem részt. Feltérképeztem a gyermekek ez irányú érdeklődését. Mivel az akkori önkormányzati képviselőnk informatikus volt, általa sikerült beszerezni az első használt számítógépet. 1996 a kísérletezés éve volt. Nevelési értekezletre hívtuk Kőrösné dr. Mikis Mártát az akkori Országos Közoktatási Intézet munkatársát, a kisgyermekkori informatikai nevelés kutatóját, s elindultunk az általa leírtak alapján. Az út göröngyös volt, hiszen el kellett fogadtatnunk az új tartalmat, módszereket a szülőkkel, a fenntartóval, szűkebb-és tágabb környezetünkkel. A gyermekekkel volt a legegyszerűbb feladatunk, hiszen ők nagy érdeklődéssel fogadták az új tevékenységeket, eszközöket. A pedagógusok féltek a feladattól, de kihívásnak is tekintették. Így 1998-ban a helyi nevelési programunkban már megfogalmaztuk az informatikai nevelés célját,(A tágabb és szűkebb környezetében való magabiztosan eligazodó, az információszerzés és kezelés technikáját ismerő, az infokommunikáció különböző formáiban jártas gyermekek nevelése), majd meghatároztuk ezzel kapcsolatos feladatainkat:

• Az informatikai nevelés feltételeinek megteremtése (tárgyi, személyi feltételek egyaránt)
• Érzékelés, észlelés által sokszínű ismeretszerzés biztosítása pl. séta, kirándulás alkalmával formák, színek piktogramok megfigyelése)
• Információk feldolgozása változatos tevékenységek során (gyűjtemények, tevékenységek fázisokra bontása, könyvtárlátogatás, mesekönyv, plakát készítése)
• Térbe, síkban való tájékozódás fejlesztése (közkedvelt a labirintus játék: síkben, térben, térkép készítése, kicsinyítés, nagyítás)
• Az IKT eszközök használatának megismertetése (magnó, diktafon, fényképezőgép, számítógép)
• Tehetséggondozás, részképesség zavarok megelőzése és
• Az interneten való kommunikáció lehetőségeinek megteremtése (erről kollégáim a mai napon részletesen fognak beszélni)
• A szülők informatikai szemléletének formálása (melynek tevékenységei a PP minden fejezetében megjelenik)

1998-tól a csendes kísérletezés, a gyakorlati megvalósítás évei következtek. 2000-től vállalkoztunk kerületi, fővárosi bemutatókra. Fenntartónk, szűkebb környezetünk elismerte munkánkat, országos szinten kevésbé volt érdeklődés. Ezt mutatta az Alap Pedagógiai Intézet által szervezett országos továbbképzés is. Ez egy kicsit elkedvetlenítette a nevelőtestületet. Munkánkban stagnálás mutatkozott. A 2009-es év hozott újabb fejlődést a TÁMOP-3.1.4.sz. Kompetencia alapú nevelés-oktatás Innovatív intézményekben c. európai uniós pályázat adott. Itt ismerkedtünk meg a „Jó gyakorlat” fogalmával. Úgy gondoltuk, az informatikai nevelés területén megfelelünk az EDUCATIO által megfogalmazott kritériumoknak, s feltöltöttük a kosar.educatio felületére a  Az infokommunikációs nevelés helye a 3-7 éves gyermekek kompetencia fejlesztésében c. jó gyakorlatot. 2010-ben az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. meghirdette a Referenciaintézmények előminősítését. Ennek egyik állomása volt a TÁMOP-3.1.7.sz Referencia-intézmények országos hálózatának kialakítása és felkészítése” c. pályázat, melynek megvalósítására intézményünk 2. 900.000 Ft-ot nyert. A pályázat elsősorban továbbképzéseket támogatott, de sikerült interaktív táblát is vásárolnunk. 2010-ben 5 kolléganő ECDL vizsgát is szerzett ISZE (Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesülete) továbbképzés segítségével. Pályázatok által kerültünk kapcsolatba a Suliszerviz Oktatási és Szakértői Iroda Kft-vel, akik felkértek  a XII. Országos Közoktatási Szakértők Konferencia és a Közoktatás-fejlesztési projektek az Európai Unió támogatásával Szakmai napon előadás tartására. Informatika-Szakmaiság-Eredményesség c. ISZE konferencián már egy kolléganővel tartottunk előadást az óvodai és alsó tagozatos szekcióban. Pár napos fejtörést okozott számomra egy újabb kihívás a budapesti HUNDIDAC kiállítás. A Microsoft és a Modern Iskola Magazin együttműködésében szervezett Partners in Learning Magyarországi Fórumára kaptunk meghívást „Jó gyakorlatunk” kiállítására. „A múlt tisztelete, a jelen megbecsülése” c. projektet dolgoztuk ki a Fecske csoportban Szlobodáné Homoki Ildikóval. Két napon keresztül volt látható a szakmai kiállításon. A projektünket a zsűri értékesnek ítélte és továbbjuttatta a lillafüredi országos fordulóra. További fejlődést jelentett az EDUCATIO E3: eTwinning együttműködések-evolúció 2012 pályázata. Egyrészről egy továbbképzési lehetőség volt az IKT eszközökkel kapcsolatosan, másrészről megismerkedtem a projektírás egy speciális területével. A későbbiekben országos és külföldi kitekintést nyerhettem egy kolléganőmmel az eTwinning világába. Szakmai műhelyen vehettünk részt Budapesten, majd Lengyelországban, Wroclawban. Tudni illik, mi illik c. projektem a „A jövő ígérete” címet nyerte el. A gyakorlati megvalósításban partnereink: Lengyelország, Izland, Portugália voltak. A projektet minősíttettük, majd Szépné V. Katalin jelentkezett országos eTwinning versenyre.  A Cinege csapat 2013-ben, majd a következő évben egy másik projekttel az országos eTwinning versenyen az óvodai és alsó tagozatos kategóriában első helyezést ért el. Juhászné Almási Zsuzsanna és Szépné Vinczencz Katalin az Informatika-Szakmaiság-Eredményesség c. pályázaton szintén első helyezést ért el „Jó gyakorlatok” bemutatásával. 2013-ban az ELTE Tanító-és Óvóképző Karának Neveléstudományi Tanszék Digitális csoportjával is felvettük a kapcsolatot. Együttműködési megállapodást is kötöttünk. Hallgatókat fogadtunk, elmentünk a főiskolára előadást tartani, részt vettünk konferencián. Pasaréti Otília a Digitális Csoport tanára ismertetett meg bennünket a robot méhecskével. 2013  novemberétől a egyik tehetségműhelyünk az informatikai nevelésre épül. Eredményeink alapján 2014 februárjában úgy gondoltuk megfelelünk a Referenciaintézményi kritériumoknak, s jelentkeztünk a minősítésre. Ma már büszkén viselhetjük „Az infokommunikációs technológiák alkalmazásában példaértékű intézmény” címet.

További terveink:

• Informatikai „Jó gyakorlatunk” sikeres átadása
• Konferenciák szervezése, előadások, továbbképzések vállalása
• Hálózatépítés más intézményekkel
• Kutatómunka az informatikai nevelés területén (a kisgyermekkori informatika pszichológiai hatása, a virtuális világ életkornak megfelelő feldolgozása: mese, vers alkalmazása)
• Angol nyelvtudásunk fejlesztése
• Erasmus+ programba való bekapcsolódás
• Felsőoktatási intézményekkel való kapcsolat: „a jövő óvónőinek szemléletformálása”
• Az óvodai informatikai nevelés széleskörű megismertetés, elismertetése

Az IKT eszközök óvodai alkalmazása már nem utópia. Hiszem, hogy a pedagógusoknak haladni kell a korral. Módszereinket, eszközeinket a gyermekek érdeklődése alapján, életkori sajátosságait figyelembe véve kell frissíteni. Az IKT eszközök használata a pedagógus portfólió több kompetenciaterületében (A tanulás támogatása, Kommunikáció, szakmai együttműködés, problémamegoldás vagy az Elkötelezettség, szakmai felelősségvállalás) is elvárásként jelenik meg a pedagógusok számára.  Az elmondottak alapján azt gondolom, az óvodai informatikai nevelést elodázni még egy kis ideig lehet, de teljes mértékben elhárítani már nem érdemes. Előadásom végén egy saját verssel szeretnék elköszönni, melynek az alapötlete egy informatikai játék során született. Célja, hogy a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelően ismerjék és tudják az IKT eszközök veszélyeit, lehetőségeit.

A méhecske
Van nekünk egy méhecskénk,
Zörög, forog, lassan lép.
Programozza Lázárka,
Így jut el a házába.
Nem érez, és nem beszél,
Csak azt végzi, amit kérsz.
Szeretik a gyerekek,
Jó játék, sok ismeret

Referenciaintézményi műhelymunka, 2014.11.07.
Nagyné Szabó Etelka intézményvezető